Nem vagyok rasszista, sőt, mai divatos kifejezéssel élve xenofóbnak sem tartom magam. 

Csakúgy, mint az Eridanous joghurtnak, melyet a német Lidl a PC (ha úgy jobban tetszik: polkorrektség) jegyében photosoppolva, a keresztek eltüntetésével, több görög eredetű termékkel együtt hozott forgalomba.

Kerüljük a vallási jelképek használatát, mivel nem óhajtunk kirekeszteni semmifajta vallásos meggyőződést.

- nyilatkozta a napokban a szupermarket-hálózat szóvivője. Döntésüket azzal indokolták, hogy "tiszteletben tartják a sokszínűséget". 

Szintén hasonló lépésre szánta el magát a híres Cadbury csokigyár, akik idén tavasszal a cég szponzorálásában futtatott, a briteknél nemzeti sportként űzött húsvétitojás-keresést megfosztottak a húsvét szótól, így lett az akció NAGY BRIT TOJÁSKERESÉS. Gondolkodásukban ugyanaz az elv mutatkozott meg, mint a németeknél, lépésükkel a nem keresztények felé akartak nyitni, hitre való megkülönböztetés nélkül hívva nassolásra az embereket.

Szabad-e ezen megbotránkozni? Egyáltalán meddig lehet elmenni? Az elmúlt időszakból bőven találni még ennél is érdekesebbeket. Tessék kapaszkodni!

Itt van mindjárt Svédország, ahol a sebtapasz rasszista. Vagy legalábbis volt eddig, ugyanis egy antifasiszta blogger véleménye - a sebtapaszban megnyilvánuló fehérközpontú gondolkodásmód valójában rejtett rasszizmus - nyomán már sötét színű ragtapaszokat dobott piacra az egyik patikalánc. És szegény Harisnyás Pippi sem úszta meg, Astrid Lindgren népszerű mesefigurája nem nevezhető többé a négerek királynőjének, mivel az sértő, így helyesebb volt átkeresztelni, (Úristen, miket gondolok!), átírni déltengerek királynőjére.

Egy másik érdekesség a tengerentúlról:

34 év(!) után levette műsoráról a memphisi Orpheum mozi az Elfújta a szél című filmet, mivel többen tiltakoztak annak "rasszizmusa" miatt. Egyesek úgy vélik, hogy az afroamerikai dadus sztereotip ábrázolása ma már nem állja meg a helyét, és sokat vitatott történelmi képet közvetít Délről. Nem gondolom, hogy ettől még ne lenne egy értékes filmművészeti alkotás, amit ne lehetne műsorra tűzni, nem utolsó sorban egy 1939-es filmről beszélünk. Ezen az elven megbélyegezhető az 1950-es Nincs kiút, vagy a nálunk oly népszerű Rabszolgasors című sorozat is, ami persze nem mérhető az előbb említett alkotásokhoz, de bőven találhatnánk okokat, hogy más filmek is lekerüljenek a nézettségi listákról.

Visszakanyarodva az első példához, kis hazánkban is fennakadt a rostán 5 évvel ezelőtt egy igazi "hungarikum", a Negro cukorka. 50 Cent rapper ugyanis itt jártakor kiszúrta a rasszista édességet, amin éppen egy négert akasztanak. Posztolta Instagram oldalán a felfedezést, hogy lám, Európában miket árulnak a boltok, és máris szörnyülködtek a kommentelők. Vajon mi lett volna, ha még négercsókot is talál? Abba meg már bele sem merek gondolni, hogyha útközben betévedt volna egy magyar csárdába, és kiszúrja az étlapról a cigánypecsenyét.

Viccet félretéve, és nem megbántva senkit, ha a sokszínűség jegyében meg lehet hamisítani a csomagolást, és el lehet tüntetni kereszteket, akkor az véleményem szerint kulturálatlan és egyben tiszteletlen lépés Görögországgal szemben, ahol a lakosság 98%-a ortodox keresztény. De nemcsak a görögökkel szemben, hanem minden keresztény emberrel szemben. Lassan ott tartunk, hogy szégyellnünk kell a keresztet. Hallom, hogy tőlünk nyugatabbra sokan leteszik a keresztet a nyakukból, az iskolák tantermeiből, de még a templomok tornyaiból is lekerül a kereszt, egy-egy nagyváros főterén idén már karácsonyfát sem állítanak.

Szomorú, de sajnos tényként kezelni: Nyugat-Európa ezekkel a lépéseivel jelenleg ott tart, hogy teljesen elszakad a vallási gyökereitől, és az új ideológiák miatt feladja magát.

Pedig a kereszt a mindennapjaink része, mindenhol ott van. Elég csak a Vöröskeresztre, Görögország, Svájc és a skandináv országok lobogóira, vagy éppen a vasúti átjárók előtti andráskeresztre gondolni. De még az autóm csomagtartójában lévő kerékkulcs is erről tanúskodik.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy odavagyok a sportközvetítésekért. Férfiasan bevallom, a focit egyenesen utálom. Ennek ellenére a tegnap zárult vizes vb-t nyomon követtem. Igaz, nem minden számot, de többek között a toronyugrók lélegzetelállító ugrásait, valamint az úszók versenyeit előszeretettel néztem kis családom körében. És persze belenéztem szombaton a vízilabdába is, ahol a horvát csapat fölényeskedett, így végül ezüstöt szereztek a mieink. Személy szerint örültem neki, csakúgy, mint Milák Kristóf és Verrasztó Dávid ezüstjének. És persze a bronzok is szépen csillognak, Hosszú Katinka aranyairól nem is beszélve. Mindazonáltal nemcsak az éremszerzőket illeti dicséret, hanem azokat a versenyzőinket is, akik a 4., 5. vagy akár 6. helyen végeztek. De figyelemre méltó a Burián Kata–Sztankovics Anna–Molnár Flóra–Szilágyi Liliána összetételű női 4x100-as vegyesváltónk is, akik ugyan összesítésben a 9. helyen végeztek, de országos csúcsot úsztak. Summa summarum, végignézve az éremtáblázatot, nincs miért szégyenkeznünk, a 9. helyre büszke lehet az egész nemzet.

Kellemes emlékeket idézett fel bennem az éremátadón Darnyi Tamás is, akinek világraszóló eredményeit tizenévesen láthattam a képernyőn keresztül. De ki emlékszik már azokra, akik jóval korábban, pl. a '30-as években szereztek elévülhetetlen érdemeket kis hazánknak.

Még aznap lettem figyelmes az egyik közösségi portálon posztolt bejegyzésre, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, ugyanis a történet egyszerre megindító és csodálatra méltó:

"A képen az 1932-es Los Angeles-i olimpia aranyérmes magyar vízilabda csapatát látjuk: Ivády, Bródy, Vértesy, Németh, Homonnai, Keserű és Halassy. Csak a második pillantásra vesszük észre, hogy a sor végén álló 23 éves Halassy Olivér bal lába térd alatt hiányzik. Kétszeres olimpiai bajnok, háromszoros Európa-bajnok vízilabdázó, Európa-bajnok gyorsúszó, mindkét sportágban többszörös magyar bajnok. Nem volt még paralimpia, mégis ő a világ első mozgássérült olimpikonja. Amerikában már filmet csináltak volna róla.

1909. július 31-én született Újpesten. Mint sok helyi kisfiú ő is az UTE gyerekcsapatában kezdett focizni, igazi reménységnek tartották. Nyolc éves volt, amikor megpróbált felugrani egy mozgó villamosra, és lecsúszott a lépcsőről. Bal lábát amputálni kellett. Egy évvel később már úszó- és pólóedzésekre járt az UTE uszodájába. Kezdetben nehezen ment neki, de 17 évesen mindenki meglepetésére megnyerte a folyamúszó bajnokságot. Az úszók a szentendrei sziget csúcsától a Margitszigeti Atlétikai Centrumig úsztak. Olivér 1 óra 4 perc alatt tette meg a 9 kilométeres távot. Úgy győzött, hogy a korábbi bajnok a táv feléig jelentősen vezetett előtte, majd lemaradt az óriásit sprintelő Halassy mögött. Innentől kezdve mindenki komolyan vette a féllábú sportolót.

19 éves volt, amikor 1928-ban Komjádi Béla beválogatta az amszterdami olimpiai keretbe. Ezüst éremmel tértek haza. Tíz év alatt tíz alkalommal nyert országos pólóbajnokságot az UTE színeiben, úszásban pedig 23 magyar bajnoki aranyat gyűjtött össze, és 12-szer javított hazai csúcsot. Az aranyérmes pólócsapat tagja volt a Los Angeles-i és a berlini olimpián. Legnagyobb sikerét mégsem az olimpiákon aratta, hanem az 1931-es párizsi Európa Bajnokságon.

Az EB-n a magyar csapat a belgák ellen játszott, Halassy mindent beleadva küzdötte végig a meccset. Új volt a válogatottban, de neki is köszönhető, hogy a magyarok megvédték európa-bajnoki címüket. A többiek a győzelmet ünnepelték, amikor Olivér szólt, hogy neki mennie kell, még van egy kis dolga. Kezdődött az 1500 méteres gyorsúszás döntője. Ebben a számban a francia Jean Taris és az olasz Paolo Costolli számított favoritnak, mindenki arra számított, hogy a verseny köztük dől el. Végül semmi sem papírforma szerint történt. Nemcsak azért, mert a verseny alatt jégeső zúdult az uszodára, és a bírók alig tudták követni, ki hol tart, hanem azért is, mert a magyar mozgássérült úszó csodát művelt. Halassy minden hossz végén rávert a társaira, de a fordulókat fél lába miatt rosszul vette, így mindig újra behozták. Végül mégis maga mögé utasította a két esélyest, és egy másik olasszal Giuseppe Perentin-nel küzdött az első helyért. Egy métert vert rá, és elhozta az aranyérmet.

A teljesen kimerült Halassyt Bárány István úszóbajnok húzta ki a vízből. Járni már mankóval sem tudott, úgy kellett az öltözőbe vinni. Ott cukrozott teát kanalaztak a szájába, amíg magához nem tért. Megköszönte a segítséget, felállt és visszatért a medencéhez, ahol a vízipóló bronzmérkőzés zajlott. A meccset félbe kellett szakítani, ugyanis a közönség csak a fiatal magyar versenyzőre figyelt. Az egész nézőtér zúgott: Halasszi! Halasszi! Végül a zsűri és a bíró is neki tapsoltak.

Még hat évig úszott és nyolc évig vízilabdázott, végül 30 évesen visszavonult. Előbb az újpesti Egyesült Izzónál dolgozott, később pedig számtiszt, azaz kontroller lett a városi számvevőségen. Családot alapított, három lánya született. A háború után ő volt egyike azoknak, akik részt vettek az úszósport újjászervezésében. 1946 szeptember 10-én taxival ment az Úszószövetségbe. Egy szovjet járőr leintette őket és kiszállította a taxiból. Fegyvert fogtak rájuk és az autót követelték. Nem tudjuk pontosan mi történt, de a két férfi valószínűleg ellenállt. Tény, hogy a taxit elvitték, néhány nap múlva kerekek nélkül találták meg egy távoli utcában. A taxisofőrt és Halassy Olivért a helyszínen agyonlőtték. 37 éves volt, legkisebb lánya még újszülött.

Bár tanúk is voltak, az esetet hivatalosan eltussolták, a sajtó bestiális rablógyilkosságról írt, szovjet katonákról szó sem esett. A sportoló családját megfenyegették, hogy hallgassanak a valódi történetről. Mégis mindenki tudta, mi történt. Halassy Olivért, minden idők legeredményesebb mozgássérült sportolóját, ezrek gyászolták, temetésén Hajós Alfréd mondta a gyászbeszédet."

(forrás: Soul Rivers - Ready For London 2012 facebook bejegyzés 2012.aug.3.)

Halassy Olivér ma 108 éve született.

Les Tourelles : Championnats d'Europe : Halassy (Hongrie) (portrait à 3 m) : [photographie de presse] / Agence Meurisse - Ismeretlen szerző képe

Egy viszonylag kényes témát fogok feszegetni, ugyanis meggyőződésem, hogy a gyermek viselkedésére, szokásaira vagy ha úgy jobban tetszik, attitűdjére már a korai (csecsemő) szakaszban hatással van a szülő.

A tudomány jelenlegi állása szerint a babák onnantól, hogy elhagyják a biztonságot jelentő anyaméhet, információkat gyűjtenek a környezetükből, próbálják megfejteni a körülöttük lévő világot, folyamatosan gondolkodnak. Gyerekpszichológusok szerint egy 3 hónapos baba már különbséget tud tenni egy férfi és női arcot ábrázoló fotó között. Ergó a nemi identitás kialakulásában is fontos szerepe van az apának és az anyának. És ezzel el is érkeztünk napjaink egyik legvitatottabb témájához, a gender-semlegességhez.

Még július elején kapott szárnyra a hír, hogy tavaly megszületett Kanadában az első semleges nemű gyermek, majd a napokban felkerült egy videó a svéd gender-semleges modellről, melyben bemutatnak egy "családot", valamint egy óvodát, amely a "reformoknak" megfelelve nem-nélküli nevelést alkalmaz. A riporter találkozik többek között Lotta Rajalin-nal, a svéd nem-semleges óvodák alapítójával, aki elmondja, hogyan törlik ki a nemi normákat az oktatásból, továbbá egy pszichiáterrel, aki ellenzi a nemi szerepeket az óvodákban. Azért tettem idézőjelbe a családot, mert mindjárt az elején az interjúalanyról kiderül, hogy transznemű, ezért ő egyszerűen csak mapa (mivel sem mama, sem papa).

Még mielőtt jobban belemélyednék a dokumentumfilm tartalmába, érdemes tisztázni néhány fogalmat.

"A nemi identitás (vagy nemi önazonosság) minden ember mélyen és egyedi módon megélt társadalmi neme. - áll a Wikipédiában. A legtöbb embernek a születéskor megállapított biológiai neme megegyezik a nemi identitásával és nemének testi kifejeződéseivel. A biológiai nem vagy röviden nem (latin szóval szexus, a botanikában és zoológiában ivar) az élőlényeknek a szaporodást szolgáló, fajon belüli genetikai, nemi szervek és gyakran alaki kettőssége (hímnem és nőnem)."

Tehát amíg a klasszikus értelmezésben kizárólag férfi és női (bináris) nemi identitásról beszélhetünk - amikor is valaki fiúnak vagy lánynak születik - addig a felvilágosult országokban már létezik egy "haladó" kategória, ami nem illik bele a férfi/női kettősbe, így semlegesként van definiálva. De ha nem érzi magát sem fiúnak, sem lánynak a semlegesen nevelt gyerek, akkor minek? Harmadiknak? Kívülállónak? Meddig mehet el a szülő?

"A gyerekek ugyanis nem üres lapként születnek, amelyet majd tetszés szerint formálhatnak a szülők."

Ehhez képest a dokumentumfilmben szereplő gyermek - Mika -, aki biológiailag férfinak (kisfiúnak) született, hosszú hajat visel (ebben még nincs is meglepő) és lányka ruhákat hord. Mindezt azért, mert a drágalátos "szülő" nem akar ráerőltetni semmilyen nemi sztereotípiát. Csakhogy nem veszi észre a transznemű apa/anya, hogy a gyerek őt másolja, és ezzel veszélybe sodorja. Ugyanis mapa is férfinak született, de mégis szoknyákba bújik, feltűnően sminkeli magát, amit a "kisfiú" is követ a videóban: festi a körmét, rózsaszín tincseket kér a hajába. A másik érdekesség, hogy akkor hogyan lehet őt szólítani. "He's a boy or she's a girl?" (Ő egy kisfiú vagy kislány?) - hangzik el a kérdés az óvodában. A válasz meglepő: hen, azaz tyúk. Márpedig az tojó, tehát elviekben Mika kislány. De akkor ki a cock, azaz a kakas? Nem akarom elviccelni a dolgot, de aggasztónak tartom, hogy gyerekek így nőnek fel. Hogy a kis ötéves Mika mennyire nincs tisztában magával, az akkor derül ki, amikor egy hasonló élményéről beszél a riporternek. Faggatták a neméről, és ő azt válaszolta, hogy mindkettő.

Véleményem szerint az így nevelt gyerekek személyisége torzulni fog, és felnőtt korukra elszigetelődhetnek a társadalom azon tagjaitól, akik a "hagyományos" nemi szerepekre érvényesülő elvárások mentén szocializálódnak. Pedig nemcsak a tanult nemi szerepek és a környezetből vett minták segítik a gyereket abban, hogy normális felnőtté váljék.

A Stanford Egyetem Orvostudományi Magazinjában nemrég megjelent egy cikk a férfi és a női agy közötti különbségről. Bruce Goldman szerző kiemeli azokat a velünk született biológiai különbségeket, amelyek a férfiak és a nők számára felismerhető viselkedési minták kialakulásához vezetnek. Goldman rhesus majmokkal folytatott kutatásai mutattak rá, hogy jelentős különbségek vannak a férfi és a nő agyában. A tanulmány szerint amíg a hím majmok nagyon kedvelték a kerekes játékokat, addig a nőstény egyedek a lágy, plüss játékokat. Goldman azt állítja, hogy mivel ezeket a majmokat sem a szüleik, sem a társaik nem ösztönözték őket abban, hogy pl. a hím utódok többet játszanak a teherautókkal, érdeküket részben az agyuk nemi jellege alakította ki. 

Egy sokkal újabb tanulmány pedig kimutatta, hogy a 9-17 hónapos fiúk és lányok - olyan korban, amikor a gyermekek még kevésnek bizonyulnak, hogy a saját vagy más gyermekek nemi jeleit felismerjék - jelentős különbséget mutatnak a sztereotipikus férfi és sztereotipikus női játékok iránt. Az agy szerkezete ugyanis a különböző hormonális hatások miatt már az anyaméhben határozott nemi jelleget kap. 

A férfiak és a nők összetételének másik kulcsváltozója a nemi kromoszómákból származik, amelyek az emberi sejtek 23 párjának egyikét képezik. Általában a nőknek két X kromoszóma van a párjukban, míg a férfiak egy X és egy Y kromoszómával rendelkeznek. Az Y kromoszómán lévő gén felelős a fejlődési események kialakulásáért, amelyek a test és az agy számára lehetővé teszik a férfi tulajdonságainak felvételét.

Amennyiben helytállók ezek a kutatási eredmények, akkor felmerül a kérdés, hogy van-e értelme ez ellen harcolni. Mekkora károkat fog okozni a későbbiekben, amikor majd az iskolában a szaporodásról fognak tanulni. Ha egyáltalán eljutnak idáig. És itt nemcsak az emberre gondolok, hanem a növény-és állatvilágra is. Vagy átírják majd a könyvekben a porzót, a bibét, a nőstényt, a hímet is szimplán tyúkra?

Gyakorló apaként megdöbbenve látom, hogy egyesek mennyi veszélynek képesek kitenni csemetéjüket nyáron, különösen amikor a hőmérő higanyszála többször 30 fok fölé is kúszik.

Nem tudok szó nélkül elmenni azok mellett a szülők mellett, akik képesek délben, a tűző napon sétáltatni vagy akár ölben vinni az 1-2 éves gyermeket (néhány hónapos babákat is!) fejfedő nélkül. Különösen azokat nem értem, akik shoppingolva járják a városokat, óriás bevásárló szatyrokkal megpakolva korzóznak, arra viszont már nem képesek, hogy egy üzletben (nem kell nagy márkában gondolkodni!) vegyenek egy kis kalapot, ami legalább árnyékot ad.

Ugyanígy gondatlanságnak tartom azt is, amikor a klímával 18 fokra lehűtött áruházban egy szál body-ban viszik be a kicsiket. Ha apa is együtt van a bevásárlásnál, miért nem tud kint maradni, sétálni addig a gyerekkel? Vagy ha már mindenképp plázázni támad kedve, miért nem ad fel rá egy vékonyabb szvettert, amit kifelé pár másodperc alatt le tudna venni?

Ezek nem nagy dolgok, simán beleférnek egy kisebb táskába is (pl. amibe a pelenkázó cuccuok vannak). Most biztos meglepő, amit írok, de kedves apukák, nem kell megijedni egy kis pisitől vagy kakitól, ha anya velünk hagyta a babust. Szerintem jó, ha tudja a gyermek, hogy nemcsak anyára számíthat ezen a világon.

Ha már a melegnél járunk, mindig legyen nálunk elegendő mennyiségű ital is, mivel a kicsik hamarabb kiszáradnak. Legalább ennyire fontos, ha már kimerészkedtünk a napra (pl. vízparton), a megfelelő fényvédő faktorú naptej. Sajnos azt kell tapasztalnom, hogy itt sem mindig következetes a legtöbb szülő: legnagyobb fényvédő faktort használ, a legmárkásabbat, és azt is csak egyszer. Aki veszi a fáradtságot, és kicsit körbenéz a világhálón, nagyon hamar ki tudja választani, hogy a kicsik érzékeny bőrére egyáltalán nem a nagy márkák készítményei a legalkalmasabbak. Én speciel több ide tartozó hasznos oldalt is elolvastam, ilyen többek között ez az oldal is. Itt tudtam meg, hogy a 35 tesztelt naptejből mindössze 6 javasolt, és sajnos még a patikákban kapható méregdrága napozószerek is tartalmaznak olyan összetevőket, amelyeket nemcsak gyermekek, de még a felnőttek bőrére sem lenne szabad felkenni. Egy e-mail cím megadásával mindenkinek ingyen kiküldik a tesztet, meglepő eredmények vannak benne, érdemes végigböngészni. A másik kedvenc oldalamon - igaz, ez német nyelvű - nemcsak a naptejeket, de minden mást is lehet tesztelni az összetevők alapján. A jobb, felső keresőben - Produktname, Hersteller - kell beírni a keresendő termék nevét, majd a SUCHEN gomb megnyomásával feljönnek a találatok. Innét már csak rá kell kattintani a termékre, és felhozza az adatlapját. Bal oldalon, a termék mellett egy kis kördiagram is jelzi piros és zöld színekkel, hogy mi az, ami veszélyes, és mi az, ami nem káros összetevő.

Nekem/nekünk nagyon sokat segített az olyan babatermékek, mint fürdető, törlőkendő, krémek kiválasztásánál, de ami jó benne, hogy nemcsak a baba, de a felnőtt szépségápolási termékekre is rá lehet szűrni. Legutóbb például az oldal segítségével választottam ki az egyik népszerű, hazai drogériában is kapható férfi tusfürdőt, ami 100%-ban mentes a káros összetevőktől, és árban is alatta van a top márkáknak.

Végül még egy hasznos infó: rengetegszer haladok el olyan gépkocsi mellett, amelynek hátsó ülésén bömböl a gyerek. Sokszor nincs különösebb baja, csak szegénynek süti a bőrét a nap. Elindulás előtt szintén javasolt a naptej, illetve ha nincs kéznél ablakra rögzíthető árnyékoló, minimum egy textil pelenkát rögzítsünk az ablakra. Sokkal jobban fogja magát érezni a lurkó, akár hosszabb, akár rövidebb távon autózunk vele. A folyadékpótlásról ilyenkor se feledkezzünk meg, hiszen az ablaküvegeken keresztül, a zárt karosszériában még forróbb a helyzet. A klímát illetően is illik okosan szabályozni a hőmérsékletet, és nem árt kitisztíttatni a szellőzőjáratokat és az utasteret, mivel rengeteg kórokozó tud megtelepedni bennük. A különböző kemikáliák, spray-k helyett az ózongenerátoros fertőtlenítést ajánlom, mivel a legtökéletesebb eljárás, és néhány ezer forintból meg lehet úszni a Magyar Autókluboknál.