Egy viszonylag kényes témát fogok feszegetni, ugyanis meggyőződésem, hogy a gyermek viselkedésére, szokásaira vagy ha úgy jobban tetszik, attitűdjére már a korai (csecsemő) szakaszban hatással van a szülő.

A tudomány jelenlegi állása szerint a babák onnantól, hogy elhagyják a biztonságot jelentő anyaméhet, információkat gyűjtenek a környezetükből, próbálják megfejteni a körülöttük lévő világot, folyamatosan gondolkodnak. Gyerekpszichológusok szerint egy 3 hónapos baba már különbséget tud tenni egy férfi és női arcot ábrázoló fotó között. Ergó a nemi identitás kialakulásában is fontos szerepe van az apának és az anyának. És ezzel el is érkeztünk napjaink egyik legvitatottabb témájához, a gender-semlegességhez.

Még július elején kapott szárnyra a hír, hogy tavaly megszületett Kanadában az első semleges nemű gyermek, majd a napokban felkerült egy videó a svéd gender-semleges modellről, melyben bemutatnak egy "családot", valamint egy óvodát, amely a "reformoknak" megfelelve nem-nélküli nevelést alkalmaz. A riporter találkozik többek között Lotta Rajalin-nal, a svéd nem-semleges óvodák alapítójával, aki elmondja, hogyan törlik ki a nemi normákat az oktatásból, továbbá egy pszichiáterrel, aki ellenzi a nemi szerepeket az óvodákban. Azért tettem idézőjelbe a családot, mert mindjárt az elején az interjúalanyról kiderül, hogy transznemű, ezért ő egyszerűen csak mapa (mivel sem mama, sem papa).

Még mielőtt jobban belemélyednék a dokumentumfilm tartalmába, érdemes tisztázni néhány fogalmat.

"A nemi identitás (vagy nemi önazonosság) minden ember mélyen és egyedi módon megélt társadalmi neme. - áll a Wikipédiában. A legtöbb embernek a születéskor megállapított biológiai neme megegyezik a nemi identitásával és nemének testi kifejeződéseivel. A biológiai nem vagy röviden nem (latin szóval szexus, a botanikában és zoológiában ivar) az élőlényeknek a szaporodást szolgáló, fajon belüli genetikai, nemi szervek és gyakran alaki kettőssége (hímnem és nőnem)."

Tehát amíg a klasszikus értelmezésben kizárólag férfi és női (bináris) nemi identitásról beszélhetünk - amikor is valaki fiúnak vagy lánynak születik - addig a felvilágosult országokban már létezik egy "haladó" kategória, ami nem illik bele a férfi/női kettősbe, így semlegesként van definiálva. De ha nem érzi magát sem fiúnak, sem lánynak a semlegesen nevelt gyerek, akkor minek? Harmadiknak? Kívülállónak? Meddig mehet el a szülő?

"A gyerekek ugyanis nem üres lapként születnek, amelyet majd tetszés szerint formálhatnak a szülők."

Ehhez képest a dokumentumfilmben szereplő gyermek - Mika -, aki biológiailag férfinak (kisfiúnak) született, hosszú hajat visel (ebben még nincs is meglepő) és lányka ruhákat hord. Mindezt azért, mert a drágalátos "szülő" nem akar ráerőltetni semmilyen nemi sztereotípiát. Csakhogy nem veszi észre a transznemű apa/anya, hogy a gyerek őt másolja, és ezzel veszélybe sodorja. Ugyanis mapa is férfinak született, de mégis szoknyákba bújik, feltűnően sminkeli magát, amit a "kisfiú" is követ a videóban: festi a körmét, rózsaszín tincseket kér a hajába. A másik érdekesség, hogy akkor hogyan lehet őt szólítani. "He's a boy or she's a girl?" (Ő egy kisfiú vagy kislány?) - hangzik el a kérdés az óvodában. A válasz meglepő: hen, azaz tyúk. Márpedig az tojó, tehát elviekben Mika kislány. De akkor ki a cock, azaz a kakas? Nem akarom elviccelni a dolgot, de aggasztónak tartom, hogy gyerekek így nőnek fel. Hogy a kis ötéves Mika mennyire nincs tisztában magával, az akkor derül ki, amikor egy hasonló élményéről beszél a riporternek. Faggatták a neméről, és ő azt válaszolta, hogy mindkettő.

Véleményem szerint az így nevelt gyerekek személyisége torzulni fog, és felnőtt korukra elszigetelődhetnek a társadalom azon tagjaitól, akik a "hagyományos" nemi szerepekre érvényesülő elvárások mentén szocializálódnak. Pedig nemcsak a tanult nemi szerepek és a környezetből vett minták segítik a gyereket abban, hogy normális felnőtté váljék.

A Stanford Egyetem Orvostudományi Magazinjában nemrég megjelent egy cikk a férfi és a női agy közötti különbségről. Bruce Goldman szerző kiemeli azokat a velünk született biológiai különbségeket, amelyek a férfiak és a nők számára felismerhető viselkedési minták kialakulásához vezetnek. Goldman rhesus majmokkal folytatott kutatásai mutattak rá, hogy jelentős különbségek vannak a férfi és a nő agyában. A tanulmány szerint amíg a hím majmok nagyon kedvelték a kerekes játékokat, addig a nőstény egyedek a lágy, plüss játékokat. Goldman azt állítja, hogy mivel ezeket a majmokat sem a szüleik, sem a társaik nem ösztönözték őket abban, hogy pl. a hím utódok többet játszanak a teherautókkal, érdeküket részben az agyuk nemi jellege alakította ki. 

Egy sokkal újabb tanulmány pedig kimutatta, hogy a 9-17 hónapos fiúk és lányok - olyan korban, amikor a gyermekek még kevésnek bizonyulnak, hogy a saját vagy más gyermekek nemi jeleit felismerjék - jelentős különbséget mutatnak a sztereotipikus férfi és sztereotipikus női játékok iránt. Az agy szerkezete ugyanis a különböző hormonális hatások miatt már az anyaméhben határozott nemi jelleget kap. 

A férfiak és a nők összetételének másik kulcsváltozója a nemi kromoszómákból származik, amelyek az emberi sejtek 23 párjának egyikét képezik. Általában a nőknek két X kromoszóma van a párjukban, míg a férfiak egy X és egy Y kromoszómával rendelkeznek. Az Y kromoszómán lévő gén felelős a fejlődési események kialakulásáért, amelyek a test és az agy számára lehetővé teszik a férfi tulajdonságainak felvételét.

Amennyiben helytállók ezek a kutatási eredmények, akkor felmerül a kérdés, hogy van-e értelme ez ellen harcolni. Mekkora károkat fog okozni a későbbiekben, amikor majd az iskolában a szaporodásról fognak tanulni. Ha egyáltalán eljutnak idáig. És itt nemcsak az emberre gondolok, hanem a növény-és állatvilágra is. Vagy átírják majd a könyvekben a porzót, a bibét, a nőstényt, a hímet is szimplán tyúkra?