Hazudnék, ha azt mondanám, hogy odavagyok a sportközvetítésekért. Férfiasan bevallom, a focit egyenesen utálom. Ennek ellenére a tegnap zárult vizes vb-t nyomon követtem. Igaz, nem minden számot, de többek között a toronyugrók lélegzetelállító ugrásait, valamint az úszók versenyeit előszeretettel néztem kis családom körében. És persze belenéztem szombaton a vízilabdába is, ahol a horvát csapat fölényeskedett, így végül ezüstöt szereztek a mieink. Személy szerint örültem neki, csakúgy, mint Milák Kristóf és Verrasztó Dávid ezüstjének. És persze a bronzok is szépen csillognak, Hosszú Katinka aranyairól nem is beszélve. Mindazonáltal nemcsak az éremszerzőket illeti dicséret, hanem azokat a versenyzőinket is, akik a 4., 5. vagy akár 6. helyen végeztek. De figyelemre méltó a Burián Kata–Sztankovics Anna–Molnár Flóra–Szilágyi Liliána összetételű női 4x100-as vegyesváltónk is, akik ugyan összesítésben a 9. helyen végeztek, de országos csúcsot úsztak. Summa summarum, végignézve az éremtáblázatot, nincs miért szégyenkeznünk, a 9. helyre büszke lehet az egész nemzet.

Kellemes emlékeket idézett fel bennem az éremátadón Darnyi Tamás is, akinek világraszóló eredményeit tizenévesen láthattam a képernyőn keresztül. De ki emlékszik már azokra, akik jóval korábban, pl. a '30-as években szereztek elévülhetetlen érdemeket kis hazánknak.

Még aznap lettem figyelmes az egyik közösségi portálon posztolt bejegyzésre, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, ugyanis a történet egyszerre megindító és csodálatra méltó:

"A képen az 1932-es Los Angeles-i olimpia aranyérmes magyar vízilabda csapatát látjuk: Ivády, Bródy, Vértesy, Németh, Homonnai, Keserű és Halassy. Csak a második pillantásra vesszük észre, hogy a sor végén álló 23 éves Halassy Olivér bal lába térd alatt hiányzik. Kétszeres olimpiai bajnok, háromszoros Európa-bajnok vízilabdázó, Európa-bajnok gyorsúszó, mindkét sportágban többszörös magyar bajnok. Nem volt még paralimpia, mégis ő a világ első mozgássérült olimpikonja. Amerikában már filmet csináltak volna róla.

1909. július 31-én született Újpesten. Mint sok helyi kisfiú ő is az UTE gyerekcsapatában kezdett focizni, igazi reménységnek tartották. Nyolc éves volt, amikor megpróbált felugrani egy mozgó villamosra, és lecsúszott a lépcsőről. Bal lábát amputálni kellett. Egy évvel később már úszó- és pólóedzésekre járt az UTE uszodájába. Kezdetben nehezen ment neki, de 17 évesen mindenki meglepetésére megnyerte a folyamúszó bajnokságot. Az úszók a szentendrei sziget csúcsától a Margitszigeti Atlétikai Centrumig úsztak. Olivér 1 óra 4 perc alatt tette meg a 9 kilométeres távot. Úgy győzött, hogy a korábbi bajnok a táv feléig jelentősen vezetett előtte, majd lemaradt az óriásit sprintelő Halassy mögött. Innentől kezdve mindenki komolyan vette a féllábú sportolót.

19 éves volt, amikor 1928-ban Komjádi Béla beválogatta az amszterdami olimpiai keretbe. Ezüst éremmel tértek haza. Tíz év alatt tíz alkalommal nyert országos pólóbajnokságot az UTE színeiben, úszásban pedig 23 magyar bajnoki aranyat gyűjtött össze, és 12-szer javított hazai csúcsot. Az aranyérmes pólócsapat tagja volt a Los Angeles-i és a berlini olimpián. Legnagyobb sikerét mégsem az olimpiákon aratta, hanem az 1931-es párizsi Európa Bajnokságon.

Az EB-n a magyar csapat a belgák ellen játszott, Halassy mindent beleadva küzdötte végig a meccset. Új volt a válogatottban, de neki is köszönhető, hogy a magyarok megvédték európa-bajnoki címüket. A többiek a győzelmet ünnepelték, amikor Olivér szólt, hogy neki mennie kell, még van egy kis dolga. Kezdődött az 1500 méteres gyorsúszás döntője. Ebben a számban a francia Jean Taris és az olasz Paolo Costolli számított favoritnak, mindenki arra számított, hogy a verseny köztük dől el. Végül semmi sem papírforma szerint történt. Nemcsak azért, mert a verseny alatt jégeső zúdult az uszodára, és a bírók alig tudták követni, ki hol tart, hanem azért is, mert a magyar mozgássérült úszó csodát művelt. Halassy minden hossz végén rávert a társaira, de a fordulókat fél lába miatt rosszul vette, így mindig újra behozták. Végül mégis maga mögé utasította a két esélyest, és egy másik olasszal Giuseppe Perentin-nel küzdött az első helyért. Egy métert vert rá, és elhozta az aranyérmet.

A teljesen kimerült Halassyt Bárány István úszóbajnok húzta ki a vízből. Járni már mankóval sem tudott, úgy kellett az öltözőbe vinni. Ott cukrozott teát kanalaztak a szájába, amíg magához nem tért. Megköszönte a segítséget, felállt és visszatért a medencéhez, ahol a vízipóló bronzmérkőzés zajlott. A meccset félbe kellett szakítani, ugyanis a közönség csak a fiatal magyar versenyzőre figyelt. Az egész nézőtér zúgott: Halasszi! Halasszi! Végül a zsűri és a bíró is neki tapsoltak.

Még hat évig úszott és nyolc évig vízilabdázott, végül 30 évesen visszavonult. Előbb az újpesti Egyesült Izzónál dolgozott, később pedig számtiszt, azaz kontroller lett a városi számvevőségen. Családot alapított, három lánya született. A háború után ő volt egyike azoknak, akik részt vettek az úszósport újjászervezésében. 1946 szeptember 10-én taxival ment az Úszószövetségbe. Egy szovjet járőr leintette őket és kiszállította a taxiból. Fegyvert fogtak rájuk és az autót követelték. Nem tudjuk pontosan mi történt, de a két férfi valószínűleg ellenállt. Tény, hogy a taxit elvitték, néhány nap múlva kerekek nélkül találták meg egy távoli utcában. A taxisofőrt és Halassy Olivért a helyszínen agyonlőtték. 37 éves volt, legkisebb lánya még újszülött.

Bár tanúk is voltak, az esetet hivatalosan eltussolták, a sajtó bestiális rablógyilkosságról írt, szovjet katonákról szó sem esett. A sportoló családját megfenyegették, hogy hallgassanak a valódi történetről. Mégis mindenki tudta, mi történt. Halassy Olivért, minden idők legeredményesebb mozgássérült sportolóját, ezrek gyászolták, temetésén Hajós Alfréd mondta a gyászbeszédet."

(forrás: Soul Rivers - Ready For London 2012 facebook bejegyzés 2012.aug.3.)

Halassy Olivér ma 108 éve született.

Les Tourelles : Championnats d'Europe : Halassy (Hongrie) (portrait à 3 m) : [photographie de presse] / Agence Meurisse - Ismeretlen szerző képe