Nem vagyok rasszista, sőt, mai divatos kifejezéssel élve xenofóbnak sem tartom magam. 

Csakúgy, mint az Eridanous joghurtnak, melyet a német Lidl a PC (ha úgy jobban tetszik: polkorrektség) jegyében photosoppolva, a keresztek eltüntetésével, több görög eredetű termékkel együtt hozott forgalomba.

Kerüljük a vallási jelképek használatát, mivel nem óhajtunk kirekeszteni semmifajta vallásos meggyőződést.

- nyilatkozta a napokban a szupermarket-hálózat szóvivője. Döntésüket azzal indokolták, hogy "tiszteletben tartják a sokszínűséget". 

Szintén hasonló lépésre szánta el magát a híres Cadbury csokigyár, akik idén tavasszal a cég szponzorálásában futtatott, a briteknél nemzeti sportként űzött húsvétitojás-keresést megfosztottak a húsvét szótól, így lett az akció NAGY BRIT TOJÁSKERESÉS. Gondolkodásukban ugyanaz az elv mutatkozott meg, mint a németeknél, lépésükkel a nem keresztények felé akartak nyitni, hitre való megkülönböztetés nélkül hívva nassolásra az embereket.

Szabad-e ezen megbotránkozni? Egyáltalán meddig lehet elmenni? Az elmúlt időszakból bőven találni még ennél is érdekesebbeket. Tessék kapaszkodni!

Itt van mindjárt Svédország, ahol a sebtapasz rasszista. Vagy legalábbis volt eddig, ugyanis egy antifasiszta blogger véleménye - a sebtapaszban megnyilvánuló fehérközpontú gondolkodásmód valójában rejtett rasszizmus - nyomán már sötét színű ragtapaszokat dobott piacra az egyik patikalánc. És szegény Harisnyás Pippi sem úszta meg, Astrid Lindgren népszerű mesefigurája nem nevezhető többé a négerek királynőjének, mivel az sértő, így helyesebb volt átkeresztelni, (Úristen, miket gondolok!), átírni déltengerek királynőjére.

Egy másik érdekesség a tengerentúlról:

34 év(!) után levette műsoráról a memphisi Orpheum mozi az Elfújta a szél című filmet, mivel többen tiltakoztak annak "rasszizmusa" miatt. Egyesek úgy vélik, hogy az afroamerikai dadus sztereotip ábrázolása ma már nem állja meg a helyét, és sokat vitatott történelmi képet közvetít Délről. Nem gondolom, hogy ettől még ne lenne egy értékes filmművészeti alkotás, amit ne lehetne műsorra tűzni, nem utolsó sorban egy 1939-es filmről beszélünk. Ezen az elven megbélyegezhető az 1950-es Nincs kiút, vagy a nálunk oly népszerű Rabszolgasors című sorozat is, ami persze nem mérhető az előbb említett alkotásokhoz, de bőven találhatnánk okokat, hogy más filmek is lekerüljenek a nézettségi listákról.

Visszakanyarodva az első példához, kis hazánkban is fennakadt a rostán 5 évvel ezelőtt egy igazi "hungarikum", a Negro cukorka. 50 Cent rapper ugyanis itt jártakor kiszúrta a rasszista édességet, amin éppen egy négert akasztanak. Posztolta Instagram oldalán a felfedezést, hogy lám, Európában miket árulnak a boltok, és máris szörnyülködtek a kommentelők. Vajon mi lett volna, ha még négercsókot is talál? Abba meg már bele sem merek gondolni, hogyha útközben betévedt volna egy magyar csárdába, és kiszúrja az étlapról a cigánypecsenyét.

Viccet félretéve, és nem megbántva senkit, ha a sokszínűség jegyében meg lehet hamisítani a csomagolást, és el lehet tüntetni kereszteket, akkor az véleményem szerint kulturálatlan és egyben tiszteletlen lépés Görögországgal szemben, ahol a lakosság 98%-a ortodox keresztény. De nemcsak a görögökkel szemben, hanem minden keresztény emberrel szemben. Lassan ott tartunk, hogy szégyellnünk kell a keresztet. Hallom, hogy tőlünk nyugatabbra sokan leteszik a keresztet a nyakukból, az iskolák tantermeiből, de még a templomok tornyaiból is lekerül a kereszt, egy-egy nagyváros főterén idén már karácsonyfát sem állítanak.

Szomorú, de sajnos tényként kezelni: Nyugat-Európa ezekkel a lépéseivel jelenleg ott tart, hogy teljesen elszakad a vallási gyökereitől, és az új ideológiák miatt feladja magát.

Pedig a kereszt a mindennapjaink része, mindenhol ott van. Elég csak a Vöröskeresztre, Görögország, Svájc és a skandináv országok lobogóira, vagy éppen a vasúti átjárók előtti andráskeresztre gondolni. De még az autóm csomagtartójában lévő kerékkulcs is erről tanúskodik.